Hogyan lehet öröm a munka?
A mindennapi mókuskerékben őrlődve sokan érzik úgy, a munka afféle szükséges rossz, amit el kell viselni, hogy a jó pillanatokat átélhessük. Pedig megfelelő hozzáállással a munka maga is lehet élvezet forrása.
Állítólag Steve Jobs, az Apple vezérigazgatója mondta egyszer, hogy „ha szereted a munkád, soha többé nem kell dolgoznod”. Való igaz, az élvezettel végzett munka szinte nem is munka, hanem hobbi, életünk egyik olyan része, amelyet nap mint nap szívesen csinálunk. De mégis hogyan érhetjük el, hogy szeressük a munkánk? A legtöbbek számára ez a kérdés furcsának hathat, ők azok, akik minden megkapott feladatot újabb tehernek, minden felmerülő akadályt újabb nyomasztó problémának látnak. Így pedig a munka nem csak, hogy nem hatékony, hanem valóságos tortúra is lehet, és a munkahely börtön, amelyben a dolgozó elkerülhetetlen büntetését tölti.
Mennyivel jobb úgy látni a munkát, mint ahogy néhányan teszik: érdekes elfoglaltságnak, hobbinak. Vannak olyan foglalkozások, amelyekben persze ez könnyebb: aki szakácsnak, cukrásznak, stylistnak, filmkritikusnak, írónak, nyelvésznek, sportolónak stb. adja a fejét, abban szinte mindig lobog valamennyi szenvedély az adott szakma iránt. És bár ezek a munkák sem mindig könnyűek, s sokszor ugyanolyan stresszesek és fárasztók, mint bármely más tevékenység, űzői mégis jobb kedvvel, motiváltabban, eredményesen végzik őket, mert megtalálják benne a mindennapi örömöt.
De hogy találjunk élvezetet a hagyományosabb szakmánkban? Először is, azt a szakmát, amit éppen végzünk, valamikor tanultuk is, és jobb esetben, éppen azért választottuk annak idején, mert valamilyen szempontból érdekesnek, vonzónak találtuk. Ha képesek vagyunk megtalálni ezt a régi varázst például marketingesként, a mérnöki munkában vagy épp informatikusként, és erre koncentrálni a nehézségek helyett, mindjárt sokkal könnyebbnek tűnik a munka. Kicsit arra kell rájönnünk, hogy ez az egész valahol játék. Kemény játék, nagy felelősséggel, sok-sok stresszel és konfliktussal, de mégiscsak játék, amelyben kiélhetjük képességeinket, fejlődhetünk, versenghetünk egymással és sikereket érhetünk el.
Az olyan szakmákban persze, ahol a munka monoton, rutinszerű, mint például áruházi eladóknál, ügyfélszolgálatosoknál, operatív munkakörökben, kétségtelenül mérföldekkel nehezebb élvezetet találni. De azért korántsem lehetetlen. Mindig arra kell fókuszálnunk, hogy mik azok az apró dolgok, ami ebben a monotonitásban is örömöt tudnak okozni. Van, aki az emberi kapcsolatokból tud erőt meríteni, kihívásnak tekinti, hogy megoldja az ügyfelek problémáit, és ha sikerrel jár, az neki is örömet okoz. Mások érzik, hogy munkájuk fontos része a cég sikerének, vagy épp a precizitást, a rendet kedvelik, és az aprólékosságban, a részletekre való odafigyelésben találják meg az örömöt. Kollégáinkkal baráti vagy ahhoz közeli kapcsolatokat kialakítva pedig bármilyen kemény munkahely lehet olyan, mint egy második otthon.
A lényeg tehát, hogy minden csak hozzáállás kérdése. A világ legrosszabb munkája is lehet kellemes vagy legalábbis elfogadható, ha megtaláljuk benne a rejtett szépségeket, és a világ legjobb munkahelye is lehet tortúra, ha csak a nehézségeket látjuk belőle. A jó közérzet és a siker ugyanis elsősorban rajtunk múlik.
Mennyivel jobb úgy látni a munkát, mint ahogy néhányan teszik: érdekes elfoglaltságnak, hobbinak. Vannak olyan foglalkozások, amelyekben persze ez könnyebb: aki szakácsnak, cukrásznak, stylistnak, filmkritikusnak, írónak, nyelvésznek, sportolónak stb. adja a fejét, abban szinte mindig lobog valamennyi szenvedély az adott szakma iránt. És bár ezek a munkák sem mindig könnyűek, s sokszor ugyanolyan stresszesek és fárasztók, mint bármely más tevékenység, űzői mégis jobb kedvvel, motiváltabban, eredményesen végzik őket, mert megtalálják benne a mindennapi örömöt.
De hogy találjunk élvezetet a hagyományosabb szakmánkban? Először is, azt a szakmát, amit éppen végzünk, valamikor tanultuk is, és jobb esetben, éppen azért választottuk annak idején, mert valamilyen szempontból érdekesnek, vonzónak találtuk. Ha képesek vagyunk megtalálni ezt a régi varázst például marketingesként, a mérnöki munkában vagy épp informatikusként, és erre koncentrálni a nehézségek helyett, mindjárt sokkal könnyebbnek tűnik a munka. Kicsit arra kell rájönnünk, hogy ez az egész valahol játék. Kemény játék, nagy felelősséggel, sok-sok stresszel és konfliktussal, de mégiscsak játék, amelyben kiélhetjük képességeinket, fejlődhetünk, versenghetünk egymással és sikereket érhetünk el.
Az olyan szakmákban persze, ahol a munka monoton, rutinszerű, mint például áruházi eladóknál, ügyfélszolgálatosoknál, operatív munkakörökben, kétségtelenül mérföldekkel nehezebb élvezetet találni. De azért korántsem lehetetlen. Mindig arra kell fókuszálnunk, hogy mik azok az apró dolgok, ami ebben a monotonitásban is örömöt tudnak okozni. Van, aki az emberi kapcsolatokból tud erőt meríteni, kihívásnak tekinti, hogy megoldja az ügyfelek problémáit, és ha sikerrel jár, az neki is örömet okoz. Mások érzik, hogy munkájuk fontos része a cég sikerének, vagy épp a precizitást, a rendet kedvelik, és az aprólékosságban, a részletekre való odafigyelésben találják meg az örömöt. Kollégáinkkal baráti vagy ahhoz közeli kapcsolatokat kialakítva pedig bármilyen kemény munkahely lehet olyan, mint egy második otthon.
A lényeg tehát, hogy minden csak hozzáállás kérdése. A világ legrosszabb munkája is lehet kellemes vagy legalábbis elfogadható, ha megtaláljuk benne a rejtett szépségeket, és a világ legjobb munkahelye is lehet tortúra, ha csak a nehézségeket látjuk belőle. A jó közérzet és a siker ugyanis elsősorban rajtunk múlik.

