Áldás vagy átok az álláskeresésben az iWiW-profilunk?
Manapság egyre több munkaadó és fejvadászcég használja ki az internetben rejlő lehetőségeket, és mielőtt a kiválasztott jelöltet behívná interjúra, alaposan körülszimatol, hogy a delikvensről milyen információ lelhető fel online. A kérdés adja magát: hogyan tegyünk jó benyomást leendő munkáltatóinkra az interneten?
Munkaközvetítőként személyesen is tapasztaljuk, hogy milyen könnyen felhasználhatók a különféle, egyre elterjedtebb közösségi oldalak a megfelelő jelöltek felkutatásában: az iWiW, amely korlátozott számú szolgáltatásai ellenére még mindig borzasztó népszerű hazánkban (majdhogynem az egész magyar internetes társadalom képviselteti magát rajta) például a fejvadászcégek és munkaadók kedvelt vadászterülete. Nyílt titok, hogy az oldal már jó ideje nem csak kapcsolatteremtésre- és ápolásra alkalmas, a cégeknek is igazi aranybánya, amelyet nem röstellnek marketingcélokra is kiaknázni, ami azért sem csoda, mert sok felhasználó meglepően részletes személyes adatokat is közzétesz magáról, kedvenc filmjétől kezdve lakhelyén át odáig, hogy mivel tölti a szabadidejét. Ezeket pedig bárki könnyen felhasználhatja, hogy megtalálja reklámkampánya újabb és újabb célpontjait.
A cégek egyre inkább felfedezik, hogy munkaadóként is remekül tudják hasznosítani az iWiW-et és a hozzá hasonló közösségi oldalakat (Facebook, MyVip, Habostorta) azzal, hogy az állásajánlataikra pályázó jelentkezőknek gondosan ellenőrzik a személyes profilját. Sok esetben lehet célravezető egy sima Google-ös keresés is, amely olyan információkat is felszínre hozhat, amelyet esetleg az adott személy már jó ideje letörölt (a Google ugyanis eltárolhatja az ilyesmit). És mi az, ami érdekli őket? Jószerével minden: hobbijaink, lakóhelyünk, ismerőseink, életkorunk, korábbi munkáink, iskoláink, magánéletünk, családi állapotunk. Az az ártalmatlannak tűnő tény például, hogy hány ismerősünk van, megmutatja, mennyire vagyunk nyitott személyiségek, vagy épp, hogy hány olyan értékes személyes kapcsolatunk van, amit a cég kiaknázhat.
Mindez – felteszem – elég rémisztően hangozhat sokaknak, akik mindezidáig abban a hitben éltek, hogy egy igényes, világos és szakmailag releváns önéletrajz épp elég egy-egy vágyott pozíció elnyerésére. Ezek az idők azonban elmúltak, és az álláskeresőknek manapság bizony oda kell figyelniük, hogy interneten se legyen olyasféle kompromittáló adat róluk, ami a munkaadók esetleg rábukkanhatnak. Hogy egy egészen konkrét példát mondjak: egy vizespóló verseny első helyezéséről vagy épp egy kemény tivornya másnapjáról készült fotó, amely ugyan nagyszerű beszédtéma lehet baráti összejöveteleken, egy komoly cégvezető szemében feltehetően nem tesz valami jó benyomást - az ilyesmivel pedig egyre inkább számolni kell. Lassacskán ott tartunk, hogy a pozitív internetes aktivitást is hozzáírhatjuk az álláskeresési időszak elvégzendő feladatai közé: ha valakiről látszik, hogy szakmai fórumokon, online közösségi oldalakon aktív, esetleg szakmai jellegű blogokat is ír, az nem csak arról tanúskodik, hogy az álláskeresési időszakot is aktívan tölti, hanem arról is, hogy jól ért a számítástechnika nyelvén, ami egyre több szakmához elengedhetetlen.
Az internetben és online közösségekben van a jövő – ezt egyre többen hangoztatják. Sajnos, ma már nem engedhetjük meg magunknak, hogy kimaradjunk a szórásból: ha nem vagyunk jelen online, az sokszor komoly hátrányt jelenthet (ha mást nem, hogy nem bukkannak ránk olyan könnyen a fejvadászok). S míg a közösségi oldalaknak számos hátránya is akad, a kéretlen levelektől a magánéletünk kényszerű kitárásáig, sok-sok előnnyel is járhatnak, ha jól alkalmazzuk őket. Itt is, mint a való életben, egy fontos szabály van: alakítsunk ki olyan képet magunkról, amely vonzó és vállalható, és a siker nem marad el.
