Félek a változástól – mi tegyek?
A változástól, az új helyzetektől való félelem természetes emberi érzés. A változás azonban életünk szerves része, és főként a munka világában a siker záloga. Vajon mivel győzhetjük le a félelmünket?
Nap mint nap szembesülünk vele életünk folyamán, hogy a világ körülöttünk, mintha egyre sebesebben fejlődne, kapkodjuk a fejünket az új és új technikai csodák felé, s nem győzünk csodálkozni, mit képesek egyesek viselni divat címszó alatt. A változás életünk szerves része, és az új helyzetek kezelése kevés embernek meg megy kellően könnyen. Természetes emberi gát ez, a ragaszkodás a biztoshoz, az ismerthez, amely voltaképpen a bukástól való félelmünkkel kapcsolatos.
Életünk fordulópontjain – iskolássá, felnőtté váláskor vagy épp munkába álláskor – kénytelenek vagyunk ismeretlen helyzetekkel szembesülni, és ezek a pillanatok olyanok, amiket a legtöbb ember szeret minél kevesebbszer átélni. Pedig a világ a változik, a körülmények javulnak-rosszabbodnak, és ha túlzottan megszokunk bizonyos élethelyzeteket, például a munkánkat, és a biztonság hamis érzetével hátradőlünk, az végül szinte mindig megrekedéshez, belefásuláshoz vezet. Könnyen lehet, hogy ezerszer jobb lehetőségek kínálkoznak a számunkra valahol másutt, és csak ki kéne nyúlnunk értük, hogy megkaparintsuk őket, de nem merünk, mert azzal kockára tesszük mindazt, amink eddig van, bármilyen rossz is legyen az.
Pedig a változásra való képesség még sosem volt ennyire fontos, mint most, a gazdasági válság közepette. A válság jelentősen felkavarta az állóvizet, a tömeges leépítések hírére sokan kezdik úgy érezni, hogy megingott alattuk a talaj, és igyekeznek új lehetőségeket felkutatni. Aki ebben a helyzetben lemarad, és vakon bízik a munkahelye biztonságában, az egy esetleges állásvesztés után többnyire kínkeservesen képes csak kilábalni a munkanélküliségből, és könnyen belekerülhet a félelem és kétségbeesés spiráljába.
Mit tehetünk tehát, hogy legyőzzük az újtól való félelmünket? Először is, nem árt leszögezni, hogy a változásra való képesség fejleszthető, méghozzá gyakorlással. Keressük és használjuk ki az ismeretlen lehetőségeket, legyen az akár egy új fagylaltíz, egy új útvonal, amin hazamegyünk, egy új ember, akit megismerünk, egy új olvasói klub, amibe belépünk vagy egy új ország, ahova elutazunk. Az ismeretlentől való félelmünket úgy tudjuk legyőzni, ha az újat afféle kalandként, izgalmas kihívásként fogjuk fel. Kiváncsiságunk épp annyira emberi természetünk alapvető tartozéka, mint a félelmünk, és ha az előbbinek engedünk az utóbbi rovására, ha nem félünk kipróbálni magunkat minél több idegen szituációban, egy idő után egyre könnyebben fogjuk kezelni a változást.
A kulcs tehát a nyitottság, az önbizalom és egy egészséges kockázatvállalásra való hajlandóság. És persze az, hogy sose felejtsük el: minden változás jó változás, mert kiragad minket az állóvízből, és lehetővé teszi, hogy kipróbáljuk, mire vagyunk képesek nehéz helyzetekben. Ez pedig a folyamatos fejlődés, és a siker alapja.
