Miért éri meg mobilisnak lenni?
A hazai munkavállalók legendásan nehezen állnak rá, hogy egy-egy munkahelyért otthagyják megszokott szülővárosukat, pedig a mobilitásra nagy szüksége lenne a hazai munkaerő-piacnak. Cikkemben arra szeretnék választ adni, miért éri meg - különösen ebben a válsághelyzetben - földrajzilag rugalmasnak lenni.
Sok helyütt olvasható, de elég csak ismerőseink között végignézni, hogy tudjuk: a magyar ember hírhedten röghöz kötött. Legtöbbször konokul ragaszkodik szülővárosához az álláskeresés során, függetlenül attól, hogy abban a bizonyos városban akad-e megfelelő munkahely a számára vagy sem. Érthető, hiszen a családnak, barátoknak, ismerősöknek nem könnyű hátat fordítani, s sokan úgy érezhetik, hogy egy-egy jó állás korántsem ér annyit, hogy életükben gyökeres változásokat eszközöljenek. Talán egy kicsit a régi rendszert idéző reflex is ez, a magyar virtusba beleivódott belenyugvó attitűd, a változásokkal szembeni dölyfös ellenérzet az oka, mindenesetre kézzelfogható és sajnos meglehetősen negatív gazdasági hatásokkal is jár.Nemrég a Figyelő cikkezett róla, hogy mennyire eltérően érinti a válság Magyarország egyes régióit. Eszerint az iparosodott és viszonylagosan fejlett nyugati megyék sínylik meg leginkább a gazdasági visszaesést, itt tömegesek a létszámleépítések, és a frissen utcára kerültek kénytelenek szembenézni azzal is, hogy a kevés megmaradt álláshelyért rengetegen tülekednek. A keleti részek számára, amelyek korábban is komoly infrastrukturális gondokkal küzdöttek, ez a válság csak mélyítette a problémákat, és az itteni munkanélküliek borúsabb kilátások elé néznek, mint nyugati kollégáik, hiszen többnyire alacsonyabban képzettek, és így a recesszió végetértével várhatóan sokkal nehezebben illeszkednek majd vissza a termelésbe.
Munkakínálat és elhelyezkedési esélyek szempontjából tehát országrészenként nagy különbségek vannak, és ráadásul, a kínálat és kereslet sincs földrajzilag összhangban egymással. Ez annyit jelent, hogy a munkaadók sokszor keresnek eredménytelenül bizonyos képesítésű embereket az egyik helyen, míg száz-százötven kilométerrel arrébb éppen ebből a szakemberből túl sokan szeretnének, szintén eredménytelenül, álláshoz jutni. Olyan is előfordul, hogy a cégek külföldről kénytelenek bizonyos pozícióikat betölteni, holott bőven lenne alkalmas magyar munkavállaló az ország más pontjain.
Egy ilyen helyzetben a legjobb, amit tehet az álláskereső, ha kiterjeszti horizontját. Szedjük össze a bátorságunkat, és tudatosan keressünk és pályázzunk meg olyan pozíciókat, amik távol esnek az otthonunktól! Csak egy kis merészség és kitartás szükségeltetik, és jó eséllyel kap az ember sokkal jobb állást valahol másutt, mintha még évekig várná, hogy szülővárosában nyíljon alkalmas lehetőség. A legfontosabb szabály itt is, mind minden másban: aki mer az, nyer, és aki vállalja a kihívást, sikeres lehet.
