Álláskeresők tipikus és olykor meghökkentő hibái
Az álláskeresők pályázatuk elküldésétől a sorozatos interjúkon, teszteken keresztül az állásajánlat elfogadásáig és munkába állásig rengeteg zökkenőn, buktatón mennek keresztül. Nem mindenkinek sikerül minden helyzetben helytállnia.
Fejvadász és munkaerő közvetítő cégek dolgozói naponta találkoznak 50-100-200 frissen érkezett önéletrajzzal. A pályázat-dömpingen átrágniuk magukat figyelmet és aprólékosságot követel. Egy idő után a legtöbb szakember „átlát a szitán” és kiszúrja a hiányosságokat, hibákat, szürke foltokat.
Íme néhány tipp félresikerült esetekre.
Hibás e-mail
Az első tipikus hibákat már a munkát megpályázó e-mailekben elkövetik. Az e-mail tárgya üres, vagy csak annyit írnak, „jelentkezem az állásra”. A fejvadász cég által minimum 20-30 betöltendő állás melyikére?
Előfordul, hogy a jelentkező semmit sem ír az e-mailbe, pedig egy rövid, néhány soros levél megszólítással, minimális tartalommal, elköszönéssel és aláírással elárulja, hogy a jelentkező foglalkozott a pályázatával, amikor rátalált az álláshirdetésre az Interneten.
Sokszor megéri válasz e-mailt küldeni, rákérdezni, melyik pozíciót pályázta a jelentkező, vagy ha nem írt semmit az e-mailbe, felhívni, kérdezgetni, kideríteni, hogy amúgy mennyire kommunikatív.
Gondok az önéletrajz, motivációs levél körül
Van, hogy a pályázó azt írja, csatoltam önéletrajzom, de a levél elküldése előtt nem ellenőrizte, hogy valóban megtette-e. Az önéletrajz sehol, a fejvadász, pedig ismét eldöntheti, mennyi időt szán a dologra, vagyis ír-e válaszlevelet, amelyben kéri azt, vagy legyint rá.
Az önéletrajzot ajánlott magyar és angol nyelven is elküldeni, pláne, ha az álláshirdetés szerint a pozíció betöltéséhez szükség van a nyelvtudásra. Manapság a magasabb pozíciókra csak angolul küldenek önéletrajzot, pedig nem minden HR-es tud angolul, és ez független a későbbi munkavégzés nyelvétől. Kolléganőm nemrégiben felhívott egy pályázót, aki kizárólag angol nyelven küldött önéletrajzot, és kedvesen megkérte, hogy küldje el a magyart is. A válasz megdöbbentette: „Ja, hogy kellene magyar nyelvű is? Akkor ez az állás biztosan nem elég magas beosztással jár a számomra.”
Az önéletrajzok tartalmilag sem mindig helytállók. A foghíjas önéletrajzokban vagy az iskolák sorrendisége, folytonossága, vagy a munkahelyváltások közötti kieső időintervallumok szúrnak szemet. Egyesek hosszú éveket hagynak ki az önéletrajzukból. Az ilyen homályos foltok elrettentik a fejvadászt a személyes interjúra invitálástól.
A pályázók a motivációs leveleket sem kezelik rendeltetésszerűen. Nem igazítják a megpályázott álláshoz, nem írnak bele az önéletrajzot kiegészítő, speciális, csak személyükre jellemző információkat.
A kitartó HR-es ismét bekéri az önéletrajzot, utánakérdez telefonon a hiányosságoknak, megpróbál teljes képet alkotni a jelöltről, mielőtt elveti a lehetőségét a személyes interjúnak. Vették már fel olyan pályázómat marketing menedzseri pozícióra, akinek az önéletrajzából bizony évek maradtak ki, ám az interjún elmesélte, mi nem került bele, és milyen okból gondolta kihagyni élete egyes részleteit!
Akadozó telefonos interjúk
Sokszor nem telefonos interjúidőpont egyeztetés, hanem a telefonos interjús előszűrés nehézkes. Egyeztetéskor el szoktuk mondani, hogy jelezzék időben, ha nem tudnak megjelenni a megbeszélt időpontban, ám ezt a jelöltek 70%-a elfelejti megtenni, és egyszerűen nem jön el. A telefonos interjúk lebonyolításakor az interjúvoltak némelyike túl zavart, meglepett, pedig a verbális kommunikáció jelentősége ilyenkor gyakorlatilag 100%-osra nő. Egyesek a telefon etikettet nem tartják be, például ekképp köszönnek: „szia, ki vagy?”, vagy a bemutatkozást kihagyják egy azonnali „hívj vissza 1 óra múlva!” felszólítással.
Ne vonjunk le messzire menő következtetéseket a telefonbeszélgetésekből! Még a legjobbakkal is előfordulhat, hogy nem tudnak ráhangolódni az interjú szituációjára néhány perc alatt.
Kellemetlen személyes interjúk
Azért az esetek többségében eljutunk a személyes interjúig. Ilyenkor az első dolog, hogy időben megérkezik-e a pályázó. Vannak, akik 20-30 perccel előbb érkeznek, és vagy várniuk kell, vagy felborítják a HR-es napi beosztását. Vannak, akik jelzés nélkül késnek lazán negyed órát. Olyanról is hallottam, hogy a jelölt megjelent pontban 15:00-kor, - ahogy az meg volt beszélve - csak 2 nappal később.
Nem szimpatikus, ha bemutatkozáskor, búcsúzáskor laza a kézfogás, vagy nem néznek a szemembe, esetleg a jelölt kötekedik, amikor megkérem, töltse ki űrlapunkat, amely számomra fontos információhordozóvá válik.
A kommunikációs hibák, pedig tipikusan akkor keletkeznek, ha az álláskereső szinte tőmondatokban nyilatkozik magáról ahelyett, hogy minél jobban irányítva a lehető legtöbb lényeges információt kiadná magáról, de az is elrettenti a HR-est, ha alanya túl közvetlen, vagy intim dolgokról mesél, mint az a pályázóm, aki részletesen taglalta, hogyan zaklatta korábbi főnöke.
Ha a pályázó nem jött el az interjúra, hívjuk fel, kérdezzünk rá az okra! A személyeskedő jelölteknél a legjobb taktika a távolságtartás. Ha nem válaszolnak egyenesen a feltett kérdésre, bátran kérdezzünk újra, kérdezzünk vissza, ezzel irányítva a beszélgetést!
Természetesen sok álláskereső vált már „harcedzetté”, sokan kommunikálnak könnyen, hatékonyan, a legtöbben céltudatosak, álláshoz szeretnének jutni mindenképpen, így ilyen mennyiségű, és ennyire sokféle hibával, bakival évek alatt sikerült találkoznunk kollégáimmal együttesen.
