E-mailben a hírnév: szexy-pityuboy@mail.hu ?
Egy tapasztalatokból összeállított statisztika szerint, melyet a „nagybani álláskereső ügyfeleim” állítottak össze, kb. 50 elküldött jelentkezésből 5-re válaszolnak a cégek. Elképzelhető, hogy már el is követtünk valamilyen hibát, ami ezt eredményezte?
Manapság, ha az ember egy állásra akar jelentkezni, a legkézenfekvőbbnek az önéletrajz elküldése tűnik : e-mailben. Ám attól még, hogy szörföztünk a neten, megnéztünk számos hirdető-portált, még nem leszünk profi pályázók. Szerencsések, meg talán-talán…
50 elküldött jelentkezésből 5-re válaszolnak a cégek, az automata sablonokat nem számítva. Ezen felül eltökéltség is kell, hogy ne adja fel az ember, amikor szembesül a valóságban is ezekkel a siralmas tényekkel
Minden valamire való tanácsadó, aki az álláskeresésben segíti embertársait, tudja, hogy a sikeres elhelyezkedések 80%-a személyes kapcsolatok révén valósul meg. Állj, állj! Mielőtt bárki másra gondolna, itt nem a protekciót kell érteni, hanem a kapcsolati tőkét, mellyel valamilyen szinten mindenki rendelkezik. (jó eszközök lehetnek erre a közösségi portálok, ahol rég eltünt ismerőseinket is megtalálhatjuk). Tegyük fel, hogy eszünkbe jut gyerekkori barátunk, aki most éppen egy nagyvállalat vezető beosztású embere. Nosza, vegyük fel vele a kapcsolatot, írjunk neki egy e-mailt!
Pályázati anyagunk -hivatkozásokkal, csatolt önéletrajzokkal, motivációs levéllel- megérkezik a célszemélyhez. Mi az első, amit a címzett észrevesz? (Azon kívül, hogy új üzenete érkezett…) Az e-mail címünk! -melyből adódóan megvan az esélyünk, hogy az olvasó el sem jut az értékes csatolmányig, ha azt látja, hogy a feladó „szexy-pityuboy@mail.hu”. Hiába helytálló a cím, mert Pityunak becézik az illetőt, hiába fiú és vonzó, a cég HR-es munkatársát, és a nevünkre alig emlékező gyerekkori barátunkat ez nem fogja érdekelni. Számukra már az informatív rólunk, hogy nem illő címet használtunk egy komoly megkereséshez. Hiszen ez egy hivatalos ügy akar lenni, ugye? A rutinosabb HR-esek persze minden e-mailt elolvasnak (ami nem spam), de a fejükben már egy mínusz jel lesz a nevünk mellett. Így jártak azok a pályázók is, akik a tunderkelany57@mail.hu (követelésbehajtónak jelentkezett), a tattoo-mania@mail.net (köztisztviselői pozícióra pályázott) vagy a spanyolmaca@mail.com (gyermekvédelemmel foglalkozó addiktológus szeretett volna lenni) címről jelentkeztek. Az azonosítóban sajnos olyan plusz információk is voltak a személyiségükről, amelyekre a munkáltatók már nagyon nem voltak kíváncsiak.
Ezért a körültekintő hozzáállásunk bizonyítéka a megfelelően kiválasztott e-mail cím is. Egy kiválasztással foglalkozó szakember fél másodperc alatt konzekvenciákat von le az azonosítónkból és a szolgáltató választásból. A „kiss-istvan@gmail.com” sokkal hitelesebb, mint az előbb említett példa. Törekedjünk arra, hogy az e-mail azonosítónk a nevünkből álljon. Pl.: nagy.bela@..., virag_erdei@...., kovacskatalin@.... Szintén érdekes helyzetet eredményez, ha pályázati anyagunkat a céges levelező-rendszerről továbbítjuk. Az e-mail címünk ilyenkor hibátlan (virag-erdei@ceg.nemzetkozi.org vagy kovacsj@multiceg.com), de könnyen visszajuthat a főnökünk fülébe, hogy más vizeken eveznénk…
Mint munkavállalási tanácsadó és HR asszisztens már rengeteg olyan jelentkezés akadt a kezembe, ahol bizony negatívan befolyásolta a döntéshozókat a rosszul megválasztott e-mail cím. Így, ha elfogadnak tőlem egy apró jó tanácsot, mielőtt álláskeresésre adják a fejüket, hozzanak létre egy hivatalosan hangzó e-mail címet egy jobb hírű szolgáltatónál (gmail, yahoo stb.). Szerintem nem fogják megbánni ;)
Fekete Viktória
Job Center
