Hogyan kezeljük a kudarcokat karrierünkben?
Úgy érzem, szakmailag megrekedtem. Félek bemenni a fõnökömhöz, mert soha nem tudom, mibe köt bele...
Hogyan kezeljük a kudarcokat karrierünkben?
Úgy érzem, szakmailag megrekedtem. Félek bemenni a fõnökömhöz, mert soha nem tudom, mibe köt bele. Jobbnál jobb ötletekkel állok elõ, mégis lesöprik az asztalról - ilyen és ehhez hasonló panaszokkal gyakran keresik meg Joó Zsuzsa karrierszakértõt, aki rendszeres elõadásaiban kiemelt helyet szán a szakmai kudarcok kezelésének. Meggyõzõdése ugyanis, hogy a kudarcok elkerülhetetlenek, de nagy lelkierõvel feldolgozhatók.
A siker törvényszerû velejárója a sikertelenség - állítja Joó Zsuzsa, a Karrieriskola Kft. tulajdonosa, aki magát leginkább sikerkutatónak szereti aposztrofálni. A szép karriert befutott emberek látszólag irigylésre méltóak, de el sem hinnénk, mi minden áll egy ilyen poszt mögött.
Pár éve végeztek egy felmérést, amelyben 500 vezérigazgatót kérdeztek meg világszerte arról, hogyan érzik magukat. (Magyarok nem voltak közöttük). Az eredmény döbbenetes. Kivétel nélkül mindenki negatívan nyilatkozott a lelkiállapotáról, borzasztóan magányosak érezték magukat, függetlenül az életkoruktól. A problémáikról senkivel sem tudnak beszélgetni, mert a házastárs nem partner a szakmai problémáikban. A beosztottnak nem panaszkodhatnak, mert elvesztik azt az imidzset, hogy milyen fantasztikus vezetõk, még kevésbé a tulajdonosnak. Mindegyikük tisztában van azzal, hogy milyen egészségtelen életmódot folytatnak, hogy reggeltõl estig dolgoznak, stressz alatt vannak, nincs módjuk a rekreációra. Ráadásul óriási bizonytalanságban élnek: nem tudják, mire mennek be nap, mint nap. Megvan-e a székük? De a legnagyobb probléma az volt számukra, hogy a tulajdonosok türelmetlenek, nagyon rövid távon gondolkodnak és nagyon rövid idõ alatt akarnak eredményeket látni.
A sikertelenség, a bukás veszélye bizonyos értelemben ott van minden piacgazdaságban, és minden ember munkájában. A baj csak az, hogy a tradicionális szervezetek nem annyira elnézõek a hibákkal szemben. Számos cégnél, ha valaki kudarcot vall, azonnali elbocsátás jár érte. Magyarul, a hibát büntetik, mégpedig nem is akárhogyan. Az emberek tehát nem fognak hibázni, de sajnos azért nem, mert próbálkozni sem fognak. Ez az attitûd pedig nemcsak a cégek, vagy termékek és szolgáltatások fejlõdésének vet gátat, hanem belsõ kibontakoztatásunkat is nagymértékben gátolja, és megkeseredett, frusztrált embereket hoz létre. Joó Zsuzsa mindenkit arra biztat, legyen bátorsága ismeretlen területeket felkutatni, de azt ne feledje, hogy a kudarc része a játéknak.
Mi van akkor, ha valaki megtorpan a munkájában, a karrierjében, és úgy érzi, nem tud elõre lépni? Hiába van rengeteg ötlete, energiája, lendülete, elképzeléseit nem tudja valóra váltani. Ennek különbözõ okai lehetnek. Például túl kicsi a cég. Szûkösek a források, nincs pénz fejlesztésre, bõvítésre, marketingre. Képzetlen, szûklátókörû, korlátolt a vezetés.
Vagy épp ellenkezõleg, olyan nagy a cég, hogy az operatív ötletek számára nincs kifutási lehetõség. Új státuszt nem tudnak, vagy nem akarnak adni egy kreatív embernek. De az is lehet, hogy valaki, netán a felettesünk féltékenyen õrzi pozícióját. Mindig elcsodálkozom azon - mondja a karrierszakértõ --, hogy ilyen körülmények között miért húzzák-halasztják az emberek a döntést még évekig. Ahelyett, hogy cselekednének. Például azzal, hogy bátran szembenéznek önmagukkal és kimondják: "Nem szeretem a munkámat." "Megrekedtem". "Nem tudok tovább fejlõdni." Nem azt kell mondani: "Hülye a fõnököm", mert nem ítélkezni kell, és a "Túl öreg vagyok. "Mit szólnak hozzá az emberek?" hozzáállás sem jó, mert nem kifogásokat kell felsorolni.
Bátran és elszántan kell elhatározni a változást és annak mikéntjét. Figyelem! Vannak olyan helyzetek, amikor az a változás, hogy az ember kilép egy helyzetbõl.
Sok sikeres menedzser tanácsolja azt, hogy jól használjuk fel a kapcsolati tõkénket. Minél magasabbra kerül valaki a társadalmi ranglétrán, annál inkább elfelejti a régebbi barátait és kapcsolatait, és annál kevesebb igazi barátja lesz. Pedig ezt nem tanácsos megtenni. Mert ezzel egyenesen arányosan csökken emberek száma, akikre számíthatunk, ha bajba kerülünk. Tényleg kínos tíz év után a régi havert felhívni: segíts, mert bajban vagyok. Ráadásul minél magasabbra mászott valaki az uborkafára, annál jobban szégyelli, ha segítséget kell kérni valakitõl. A kapcsolatrendszer ápolása persze óriási energiát jelent. Ami egy amerikai számára természetes, az nálunk nagy ellenállásba ütközik: felhívni egy régi barátot, fõnököt, és segítséget kérni tõle: "Te ha hallasz valamit, gondolj rám!" Ezt stigmaként éljük meg, pedig nem kellene. Tudomásul kell venni azt is, minél magasabb beosztásban van valaki, annál hosszabb idõ alatt talál magának új állást. A férfiak ezt nehezebben viselik, és lehetõleg nem fogadnak el alacsonyabb beosztást, ezzel szemben a nõk beérik alacsonyabb pozícióval is, mert a hosszan tartó lelki nyomást még az emancipált nõk sem bírják. A legfrissebb adatok alapján Magyarországon átlagosan 7 hónap alatt lehet munkát találni, de egy vezérigazgatónak egy év is szükséges hozzá.
Ha valami törés van az életedben, és újra kell kezdeni valamit, akkor emlékezz vissza arra, milyen is volt, amikor elkezdted, vagyis milyen tulajdonságaidat vetetted be - bíztat mindenkit Joó Zsuzsa.
Ha a sikereidet annak köszönhetted, hogy kitartó, szívós, hangyamunkával értél el eredményt, akkor ugyanúgy dolgozz a váltás után is. Vagy ha kiváló kommunikációs képességedet vetetted latba, akkor tedd most is. Talán egyedül tudtál jól dolgozni, nem csapatban? Akkor most ismét ehhez a formához kell fordulnod az új sikereidért.
Ezért érdemes idõnként SWOT analízist készíteni magadról, és azt megõrizni. Mindig kérd el a HR osztályról, vagy minimum készíts fénymásolatot róla, ha bármilyen tesztet készítenek veled. Amikor újra elkezdesz valamit, csak elõ kell venni, és látod, akkor miben voltál erõs. Hogy erre miért van szükség? Azért, mert amikor nagy vehemenciával belekezdünk valamibe, nem foglalkozunk azzal, hogy önmagunkat megfigyeljük.
Természetesen tapasztalatokban jóval gazdagabbak vagyunk, ám egy új munkahely, egy új munkahelyi kultúra, fõleg, ha egy másik iparágban helyezkedünk el, számos nem várt fordulatot hozhat. Mivel számos ismeretlen dolgot kell megtanulnunk, legalább magunkkal legyünk tisztába.
Bp. 2005. április 4.
Írta: Joó Zsuzsa, karrierszakértõ
