Főnököt válasszunk - ne munkahelyet?
Nem egy pályakezdő érezte úgy, hogy sikerült elnyernie álmai állását, ahol kibontakoztathatja tehetségét és megvalósíthatja szakmai elképzeléseit.
A valóság azonban sokszor rácáfol ezekre az álmokra, s a lelkes fiatal rádöbben: főnöke nem becsüli munkáját, eredményeit pedig kisajátítja.
A legjobb, ha nem állást, hanem főnököt választunk - ajánlja egy svájci menedzserképző vezetője. Egy pályafutás jövőjére döntő jelentőségű lehet az első főnök személye. Elindíthat a karrier felé, vagy hosszú időre megakadályozhatja bárki előrejutását.
Egy amerikai karrier-tanácsadó a felvételi kérdéseket éppen azért tartja elégtelennek, mert azok általában - tisztelet a kivételnek - szinte nem is érintik a főnökökkel és a kollegákkal való kapcsolattartás témáját, s gyakorlatilag csak a pályázó szakmai tudására, nem pedig emberi tulajdonságaira szorítkoznak.
Egy német könyv szerzője pedig azt hiányolja, hogy a kérdések között igen kevés vonatkozik a jövőbeli kollégák és főnök munkastílusára, holott csak a pályakezdők felvételét intézők tudhatják, milyen a stílus a cégnél, amihez az újaknak alkalmazkodniuk kell. "Kevesebb több lenne" - állítják a szakértők, s azt tanácsolják, hogy a jelöltek maguk próbáljanak változtatni a bemutatkozás módszerén.
A legjobb, ha a pályázó maga igyekszik célirányos kérdéseket feltenni a várható munkahelyi stílus és a főnök kívánalmai tekintetében. Tanácsos konkrét példákat kérni arról, miként zajlanak a munkaértekezletek, milyen munkatempót követelnek meg.
Minél több ilyen kérdést vet fel valaki, annál kedvezőbb megítélés alá esik. Tudni kell, hogy minden cég meghatározott vezetői stílust képvisel. Sokszor a gyakorlatban derül ki, hogy a csábító állásajánlat mögött lehangoló valóság rejtezik. Ezért a felvételi során már minden apró jelre figyelni kell: arra, hogy miként fogad a titkárnő, arra is, hogy a főnök személyesen beszélget a jelölttel vagy rábízza magát a humánpolitika egy munkatársa véleményére.
