Diákmunka - Mindenkinek megéri?
Míg a nyár sok helyen uborkaszezonnak, illetve tomeges szabadságolás időszaknak számít, addig a diákmunkával foglalkozó vállalkozások számára ekkor érkezik el a főszezon. De mért éri meg a munkáltatóknak ez a foglalkoztatási forma?
Középiskolás diákok és főiskolások, egyetemisták tízezrei vállalnak munkát nyáron: valaki csak némi plussz zsebpénzt szeretne, mások nyaralásuk vagy éppen a következő szemeszter költségeit teremtik elő.
A legtöbb diákmunka feltételei korántsem idilliek, a napi tizen' órás lángossütéstől kezdve a forgalmas csomópontokon történő szórólapozáson keresztül a mezőgazdasági idénymunkáig sokféle feladatra alakalmaznak diákokat. Sokan a diákmunkára szakosodott szervezeteken keresztül vállalnak munkát.
A diákmunkát vállalók számára biztonságot ad, hogy a szervezet munkaszerződést köt velük, és így garantáltan megkapján a fizetésüket is.
De mért éri meg a vállalatok számára is ez a foglalkoztatási forma? A diákok nappali tagozatos jogviszonyuk révén biztosítva vannak, így nem kell utánuk TB járulékot fizetni, és a nyugdíjjárulék sem terheli jövedelmüket, csak a személyi jövedelemadó és a munkavállalói járulék. Munkaadóként egy cégnek 570 forintjába kerül hogy alkalmazottja 400 forintos orabért kapjon, addig az iskolaszövetkezeten keresztül ugyanez 550 forintos vállalkozói díjból megoldható. Vannak olyan munkakörök, ahol nagy a fluktuáció, ez esetben is a toborzás, illetve a szervezeti be- és kiléptetés nem a vállalkozást, hanem a diákokkal szerződő szervezetet terheli.
Az egyes szakmák hallgatói körében is eltéréseket találunk: legkevésbé az orvosok és jogászok, leginkább a bölcsészek kaphatók diákmunkára. A fővárosban a diákok 40%-a vállal munkát kisebb-nagyobb rendszerességgel, a havi átlagbérük nem jaladja meg a 16ezer forintot, ami 400 forintos orabérrel számolva 40 munkaórát jelent egy hónapban.
Országos hálózattal rendelkező diákközvetítők: Rébusz, Pensum, MelóDiák-Universitas, MŰISZ, Fürge Diák.
