Nem a feladat el/vagy nem/végzése a fontos, hanem, hogy hány éves vagyok?
Bocsásson meg, hogy levelemmel zavarom, de egy rövid kérdésem lenne. A csatolt önéletrajzomból kiderül, hogy az idén ötven éves leszek. Bár az újsághirdetések között szépszámmal akad olyan ami az én végzettségemnek megfelelő, szerintem jó szakmám van, mégsem reagál senki a jelentkezésemre. Ez a korommal magyarázható? Hozzáteszem, hogy nem járok bottal, testi és szellemi frisseségem teljes birtokában vagyok. - kérdezi egy kétségbeesett álláskereső, miután sorozatos elutasításai után hozzánk fordult.
Kedves Gabriella!
Sajnos az Ön problémájával küzd jó pár korabeli pályázó, illetve találjuk szemben magunkat mi is a ténnyel, amikor a tőlünk igénybe vett közvetítés során a munkáltató cég kiköti a max. korosztályt.
Pici magyarázat azt hiszem szükséges ahhoz, hogy megértsük mért is van ez:
Az üzleti szférában fejlődő cégek keresnek leginkább alkalmazottakat, hiszen fejlődésük, több munkával is jár, az emberi erőforrást bővíteniük kell. A jelenlegi (nem csak magyar és nem csak Magyarországon) ilyen fejlődésre képes cégek munkatársi átlagéletkora bizony a 30-év körül jár.
Azok a munkahelyek, ahol magasabb az életkor, leginkább a közalkalmazotti szférában találhatók, vagy több 10 éves múltra visszatekintő, rendszerváltás előtti cégek körében vannak. (Természetesen akadnak kivételek, csak a nagy átlagról beszélek)
A népesség csökkenéssel az aktív, munkaképes emberek átlagéletkora Európában folyamatosan növekszik, mely kétféle hatást vált ki:
Egyre nagyobb a verseny a 30-as korosztály megszerzésére, és MEGTARTÁSÁRA.
Másrészről egyre inkább lesznek kénytelenek "beletörődni" abba a munkáltatók, hogy nem találnak, csak idősebb munkaerőt.
A 30-as korosztály megtartására leginkább a kellemes munkahelyi légkör megteremtése a használatos megoldás a cégek részéről, hiszen, ha jól érzik magukat a munkatársak munka után is, netán baráti társaság alakul ki, sokkal kisebb a veszély, hogy a rájuk éhes munkaerőpiac el tudja csábítani őket. Érthető, hogy nem feltételezik egy 45-55 éves családos munkaerőről, hogy munka után a 30 éves főnökkel hajnalig tartó sörözésbe merülne.
Véleményem szerint, azzal, ami a mérleg másik oldalán áll, hogy a munkáltatók kénytelenek elfogadni azt a kritikus helyzetet, hogy öregszik a munkaerő-tömeg, előbb-utóbb eltörpül ez a jelenleg igen komoly probléma, hiszen nem lesznek már elegen a 20-30 évesek, a 45-55 éves alkalmazottak is jelentős részt fognak képviselni a munkaerőpiacon.
Kétség kívül mire ide eljutunk, Ön és én is már a nyugdíjas éveinket kezdjük meg, vagyis a fenti tény nem vigasztaló.
Amit tenni tudunk, és amiben segítséget nyújtok ezúttal, az az, hogy picit átírtam az önéletrajz formátumát (utólagos engedelmével).
Így képes nyerni egy Öntől szakmai tapasztalatban abszolút lemaradó 20-30 éves pályázóval szemben, mert a munkáltató legelőször a munkatapasztalatot fogja elolvasni. Életkorát, családi állapotát kivettem, az iskolákat leghátulra helyeztem.
Remélem, segítettem válaszommal, és bízzon önmagában, a tapasztalt munkaerő még mindig nagy kincs!
Esetleges visszajelzését várom, hogy sikeresebb-e a pályázata, kap-e több interjúmeghívást, vagy legalább választ az új önéletrajzával pályázott munkakörökre.
Sok sikert kívánok!
Rozovics Krisztina
